Az írás Hazafi facebook oldalán olvasható
Magyarország sorsa nem választási ciklusokban, hanem generációkban mérhető. Amikor egy politikai erő, jelen esetben a Tisza Párt és szakértője, Bódis Kriszta előáll egy átfogó társadalompolitikai programmal, kötelességünk azt a józan ész és a nemzeti megmaradás szemüvegén keresztül megvizsgálni. A csillogó ígéretek mögött ugyanis felsejlik egy olyan jövőkép, amely nem megmenti, hanem végleg térdre kényszerítheti hazánkat.
- A feltétel nélküli osztogatás csapdája
A Tisza javaslatának tartóoszlopa a családi pótlék és az anyasági támogatás azonnali megduplázása, mindenféle feltétel nélkül. Bár első hallásra ez népszerű intézkedésnek tűnhet, a realitás talaján állva látnunk kell a következményeket.
Egy rendpárti, munkaközpontú társadalomban a támogatásnak eredményt és felelősséget kell tükröznie. Ha a pénzt alanyi jogon, a társadalmi együttműködés legkisebb elvárása nélkül öntjük a rendszerbe, pontosan azt az életformát konzerváljuk, amelytől el akarunk szakadni. A támogatás így nem a felemelkedés eszköze lesz, hanem a mélyszegénység és a segélyfüggőség finanszírozása. - Demográfiai katasztrófa: A 2034-es vízió árnyékában
Szakértői előrejelzések és szociológiai kutatások figyelmeztetnek: ha a jelenlegi folyamatok nem változnak, 2034-re északkelet- és délnyugat-magyarországi térségekben olyan enklávék alakulhatnak ki, ahol a többségi társadalom normái és a magyar kulturális identitás kisebbségbe szorul.
A Tisza Párt programja – akarva-akaratlanul – ebbe az irányba lökheti az országot. Ha a gyermekvállalás „megélhetési formává” válik a leginkább leszakadó, integrálatlan rétegek számára, akkor egy olyan demográfiai robbanást idézünk elő a nyomorban, amelyet a magyar gazdaság nem tud, a magyar társadalom pedig nem fog kibírni. Nem több gyermeket kell a kilátástalanságba szülni a pénz miatt, hanem olyan környezetet teremteni, ahol a felelős gyermekvállalás a norma. - Az igazságérzet eltiprása: Mi lesz a dolgozó magyarokkal?
A nemzeti érzelmű ember számára a rend alapja az igazságosság. Jelenleg is százezrek dolgoznak minimálbérért, tisztességgel nevelve gyermekeiket. Hogyan magyarázzuk el nekik, hogy a szomszédjuk, aki egy napot sem dolgozott a közösségért, pusztán a „szaporodási rátája” okán több állami támogatásban részesül, mint amennyit ők a munkájukkal hazavisznek?
A Tisza javaslata arculcsapása a dolgozó népnek. A „senkit nem hagyunk magára” szlogenje a gyakorlatban azt jelenti: a termelő rétegeknek kell eltartaniuk egy olyan tömeget, amely nem akar vagy nem tud integrálódni, de a jogaival maximálisan él. - Tisztaság és rend: Pénzzel nem vehető meg
Bódis Kriszta „szolgáltató állam” modellje azt feltételezi, hogy több szociális munkással és több pénzzel felszámolható a káosz. Mi, akik reálisan látjuk a vidéki Magyarország helyzetét, tudjuk: a kosz, a mocsok és a társadalmi normák elutasítása nem pénzkérdés, hanem kulturális és nevelési probléma.
Aki nem tanulta meg a környezete rendben tartását, aki számára az iskola nem érték, annak a megduplázott családi pótlék nem motivációt ad a változásra, hanem visszaigazolást a jelenlegi életmódjára. A rendet nem szolgáltatni kell, hanem megkövetelni.
Zárszó: Felelősség vagy szabad rablás?
Magyarországnak nem egy újabb „jóléti” kísérletre van szüksége, amely tovább mélyíti a szakadékot a dolgozók és az eltartottak között. Nekünk olyan program kell, amely:
A támogatást munkához és iskoláztatáshoz köti.
Megvédi a magyar életteret az enklávék kialakulásától.
Érvényesíti a felelős családtervezés elvét.
Záró gondolat: Nem származás, hanem jellem és felelősség kérdése
Mielőtt a liberális véleménydiktatúra rám sütné az előítéletesség bélyegét, egy dolgot nagyon határozottan és tudatosan le kell szögeznünk: ez a kritika NEM A ROMÁK ELLEN SZÓL. A probléma gyökere teljesen független attól, hogy valaki magyar, roma vagy bármilyen más nemzetiségű.
A mi ellenségünk nem egy etnikum, hanem egy pusztító társadalmi jelenség.
Nem szabad, sőt bűn felerősíteni azt a folyamatot, amelyben bizonyos csoportok kizárólag nyerészkedési célból, a rendszer kiskapuit kihasználva jutnak állami pénzekhez a gyerekek után. Ezekben a közegekben a gyermekeket ugyanis nem felnevelik, hanem egyszerűen csak hagyják őket felnőni, a koszban, a kilátástalanságban, mindenféle erkölcsi és társadalmi minta nélkül. A feltétel nélkül öntött pénz arra motiválja ezt a réteget, hogy tovább folytassa ezt az életformát, a magukra hagyott gyerekek pedig felnőve ugyanezt a mintát fogják másolni. Ez nem integráció, hanem a nyomor és a társadalmi szakadék sokszorosítása.
És itt van a történet legtragikusabb része, amit őszintén sajnálok, és ami miatt a leghatározottabban fel kell lépnünk a Tisza Párt féle felelőtlen osztogatás ellen. Ennek az egész káosznak az igazi áldozatai pont azok a, sokszor roma származású emberek, akik tisztességesen dolgoznak, becsülettel nevelik a gyermekeiket és minden erejükkel azon vannak, hogy normális életet éljenek.
Őket hozzuk a legnehezebb helyzetbe. Azért, mert a segélyből élő, a társadalmi normákat elutasító, és a felelőtlen javaslatok által tovább hizlalt tömeg viselkedése miatt a társadalom sokszor igazságtalanul őket is megbélyegzi. A nyerészkedők tettei miatt a tisztességes, dolgozó embereknek kell viselniük a stigmát, ami mélységesen igazságtalan.
Éppen az ő védelmükben, a becsületesen dolgozó és gyermeket nevelő emberek védelmében mondjuk azt: a támogatás soha nem járhat alanyi jogon a felelőtleneknek. A rendszernek a munkát, a rendet és a tisztes helytállást kell jutalmaznia származástól teljesen függetlenül. Csak így védhetjük meg azokat, akik valóban építik, és nem csak kihasználják a hazánkat.
A Tisza Párt javaslata egy liberális utópia, amely a gyakorlatban nemzeti katasztrófához vezet. Mi, hazafiak, nem nézhetjük tétlenül, hogy a jövőnket elzálogosítsák egy felelőtlen, populista ígéretcsomag kedvéért.
Rendet, munkát és magyar jövőt!
Köszönöm, hogy elolvastad, ha egyet értesz velem oszd meg!
A képé forrása:
Hazafi facebook oldala
