Az írás Mors Tiumphalis oldalán olvasható
Ilyenkor a leglényegesebb kérdés az, hogy egyáltalán mi bennünk a közös, mi az, ami akkor is fennáll, ha nem vagyunk megosztva?
Az a világkép, amit baloldalinak lehet és kell nevezni, mióta a politika fősodrába került, majd a 20. század vége felé mint liberalizmus kizárólagos érvényűvé erőszakolta magát, hosszú menetelése során mindent elpusztított, amin egy emberi közösség osztozni tud.
A félreértések elkerülése végett a fősodratú politikai jobboldal is liberális!
Ez már csak abból is világossá válik, hogy az 1848-as szabadkőműves forradalmat és aktorait egyaránt tiszteli az úgynevezett jobboldal, mint ahogy a baloldal is. A progresszív baloldal viszont csak addig helyeselte a nivelláló nacionalizmust – tehát a politikailag egyenlősített nemzetet -, amíg az előtte álló aktuális akadályt le nem győzte, tehát a szakrális királyságot és az organikus társadalmat le nem rombolta.
A progresszív baloldal jelenleg pont az ellen a nacionalizmus – és annak is már csak a maradéka – ellen harcol, amit szellemi elődeik a 48-as forradalom zászlajára tűztek. Az akkori baloldal pont azt akarta lerombolni, ami össze tudta fogni a különböző etnoszokat: a szakrális monarchiát, a Szent Korona Országainak egységét.
Mihez tudnánk mi közösen visszanyúlni, amikor a balliberális világkép mindent támad, ami magyar? Sőt, egyáltalán a magyar mint olyan létjogosultságát is megkérdőjelezik, vagy egyenesen tagadják.
Azok, akik nem szűnnek meg gúnyolódni és ordenáré módon megnyilvánulni a Turul-dinasztiáról, a magyar etnosz eredetmondáiról, jelképeiről, szent királyairól és hőseiről; akik szerint egy csőd a történelmünk és magyar kultúra egyébként sem létezett soha, mégis milyen közös nevezőnk van? Milyen egységről álmodoznak azok, akik mérhetetlenül jobban gyűlölnek minket magyarokat, mint bármelyik román vagy szlovák soviniszta?”
A kép Forrása:
Mors Triumphalis facebook oldala
