„Mindegy, hogy ki, csak Orbán ne!”

Az írás Mors Triumphalis facebook oldaláról…

Ez a poszt nem valami mellett, de nem is valami ellen szól, csupán logikai eszmefuttatás.

„Mindegy, hogy ki, csak Orbán ne!”

Legalább nyolc éve és megannyi embertől lehetett hallani ezt a mondatot. Ha mást nem is, de ezt az egy „érvet” a Fidesz ellen bármelyik elégedetlen el tudta mondani, egy időben talán még valamelyik kérészéletű formációnak szlogenje is volt ez a mondat. Egy szó, mint száz: rengetegen voltak ezen az állásponton.

Csakhogy bármilyen fortyogó düh munkált az istenadta népben, ezt egy percig sem gondolta senki komolyan. Éspedig azért nem, mert ha komolyan gondolták volna, akkor négy évvel ezelőtt például megszavazták volna a Mi Hazánk Mozgalmat.

Azért írtam pont az MHM-et, mert akkoriban a szélsőbaloldali összefogás még jócskán a Gyurcsánnyal való asszociációt jelentette, még az akkori Mr. Bean karakterű „messiással” is.

Fordított helyzetben is ugyanez volt: mindegy ki, csak ezek (a baloldali ellenzék) ne.

Az legalább annyira nem igaz, mint a korábbi verzió, mivel ők is nyugodtan szavazhattak volna a Mi Hazánkra.

A világos érv ez ellen, hogy nincs esélyük.

De miért nincs esélyük? Ki dönti ezt el?

Ha valóban mindegy, csak Orbán ne, és a szélsőbalos ellenzék se, akkor miért ne lenne esélyük, ha valóban önálló tudatos döntésen alapul a négyévenkénti szavazás?

Sokan érveltek a Tisza-párt mellett, hogy inkább a bizonytalan ismeretlen, mint a biztos rossz. Viszont ebből a szempontból a Mi Hazánk még a Tiszához képest is előnyben volt, ugyanis lehetett tudni, hogy mit várhat az ember velük kapcsolatban, anélkül, hogy már lejáratódtak volna a párt fő emberei.

A Tisza szándékosan a protestszavazatokra lett megkonstruálva. A kellő mértékű és hangsúlyos kurvaanyázás volt a fő üzenet, leöntve az européer cukormázzal, amit a gondolkodó ember már 36 évvel ezelőtt sem vett be.

Négy évvel ezelőtt az Elme-zaj fémjelezte összefogás úgy lett kipatikázva, hogy normális ember menekült tőlük, mint ördög a tömjénfüsttől.

Ha valóban igaz lett volna egy percig is a „mindegy, csak ők ne” érv, és valóban lenne valamiféle organikus valóság a demokráciában, akár már négy éve nyerhetett volna a Mi Hazánk.

Vajon miért nincs soha meglepetés egy demokratikus választáson?

Ja, várjunk csak! Románia…

A kép forrása:
Mors Triuphalis facebook oldala

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Content is protected !!